A kis szösszenetem most kitér az állandó problémára. Bármerre is járunk mindenhol kutyákba botlunk vagy így vagy úgy. Bár manapság egyre kevesebb a bringást evő kutya, de azért még összefuthatunk velük. 
Közterületen a kutya sétáltatokkal szinte semmi gond hiszen majdnem mindenki pórázon sétáltatja a kedvenckéjét. Viszont ahogy elhagyjuk a lakot területet elszabadulnak a kutyák. 
Én a kutyákat két kategóriába sorolom, vannak akik azt se tudják hol vannak és vannak a vadászok. Az első kategóriával szinte semmi baj, azért csak szinte mert ezek az ebek ugyan le se tojnak minket, de épp ezért faltól falig közlekednek. Ahogy túljutottunk rajtuk jönnek a vadászok. A gazdi elengedi mert ez nem bánt senkit...ahogy elhaladunk a kutya mellet jön a meglepi. Olyan tempót sprintel vicsorgó fogakkal közvetlenül a lábunk mellett, hogy még Lance Armstrong dopping adagja is kevés lenne lehagyni őket. 
Ilyenkor jön a trükk. Jómagam ha ilyen helyzetbe kerülök lepattanok a bicikliről. Na nem a kutya szájába, hanem mindig arra az oldalra, hogy a biciklit a kutya meg közém tudjam fogni. Ilyenkor a kutyában jön egy felvilágosodás. Innentől kezdve úgy tekint ránk mint gyalogosra. Persze eddigre oda ér a gazdi is és közli jaj ő jó kutya nem bánt senkit... 
Zárszónak csak annyit, amelyik kutya ugat nem biztos, hogy harap. Persze én nem akarom ezt kipróbálni. 
Vigyázzatok magatokra és biciklizzetek sokat!